Névadónk

  • Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmarkJP-Bookmark

Veress Ferenc emlékezete

 

(1908-1983)

1991 óta viseli iskolánk a festő, író, feltaláló, vagy ahogyan a róla készített televíziós  filmen nevezték a színek, szavak, szabadalmak emberének a nevét.

1908. augusztus 24-én született Hajdúböszörményben tíztagú, görög katolikus családban. Édesapja kerékgyártó volt, de fuvarozásból tartotta el családját. Édesanyja a piacon árult, leginkább a maga által készített gipsz szobrocskákat.

Meghatározta a gyermek Ferenc életét, hogy bátyja, aki festészetet tanult a főiskolán, a fronton történt sebesülése után hosszabb ideig itthon tartózkodott, és az édesapja üresen álló kerékgyártó műhelyéből festőműhelyt alakított ki. Fiatal művészbarátaival kijártak festeni a Hortobágyra is. Veres Géza, Káplár Miklós, Boromissza Tibor, Maghy Zoltán társaságában érlelődött meg a tíz éves Ferencben a kitörés vágya, amit ő így fogalmazott meg első verseskötetének előszavában:

„Szüleimnek nem állt módjában, hogy velem magasabb rendű tanulmányokat végeztessenek. Az elemi iskola elvégzése után géplakatos tanulónak adtak. Három hosszú, küzdelmes inasév alatt kezdtem észrevenni, hogy szűk az a korlát, melyet a lakatos mesterség nyújt. Vágytam lenni valaki, … …Elhatározássá vált bennem az a tudat, hogy tanulnom kell, sokat, nagyon sokat…”

Géplakatos tanulóként többször jutalmazták jó tanulmányi eredményéért, majd Iparkamarai Kitüntetéssel kapta meg szakmunkás bizonyítványát is. Böszörményi lakatos mesterek műhelyeiben dolgozott, és a munka mellett elvégezte a Felső Fémipari Iskolát. Bátyja révén továbbra is kapcsolatban volt művészekkel, írókkal, pl. Tóth Árpáddal, Veres Péterrel, József Atillával.

Húsz éves volt, amikor kiadta első verseskötetét Szárnyalás előtt címmel. Közben apró találmányok is foglalkoztatták. Készített paprika-só adagolót, higiénikus fogpiszkálótartót, emelőszerkezetet, de igazán jelentős találmánya a Zephir-kályha volt. Ennek szabadalmát az 1930-as években egy német cég megvásárolta, és az európai országok számára gyártotta.

A kályhával szerzett vagyonával Budapestre költözött, és Művészvilág címmel újságszerkesztésbe fogott. Amikor azonban a pénze elfogyott, ismét a géplakatos mesterség nyújtott neki megélhetést. A Danuvia Gépgyárban kapott munkát, ahol tehetsége révén fokozatosan jutott előre, s végül már egy mérnökökből álló csoportot irányított.

Az 1940-es években leginkább ugró, guruló állatfigurákból játékokat tervezett.

1942-ben Az Úr sátorában, majd az Évike megmentője címmel ismét kiadta műveit. Az 1950-es években a gyermekeknek szóló Pajtás Újságba ismeretterjesztő cikkeket írt, és könnyen elkészíthető játékok leírását közölte.

Neve Magyarországon igazán ismertté az asztali foci megalkotása után vált. Ezt a népszerű játékot abban az időben minden gyerek ismerte.

Nagyobb találmányai a gabonatároló hűtőtorony és a hengeres testeket feliratozó nyomdagép.

Nemzetközi hírnevet 1961-ben annak az eljárásnak a bemutatása jelentette számára, amellyel a fémek hulladékmentes darabolását oldotta meg. Számos tudományos és ismeretterjesztő újságcikket, magyar és idegen nyelvű prospektust őrzünk erről a találmányról. Az iparilag fejlett európai országok és Japán azonnal vevőként jelentkezett, majd egy kanadai cég egy millió dollárt adott a magyar államnak a világszabadalomért. Itthon azonban csak 1972-ben kapta meg a méltó elismerést Veress Ferenc, mert a hazai ipar kevésbé volt fogadóképes az ilyen nagy teljesítményű eljárás alkalmazására.

Azokban az üzemekben, ahol valamilyen célgépbe beépítették a daraboló eljárást, jelen kellett lennie a feltalálónak. Így nem csupán az európai országokat járta be, hanem az USA-ban és Kanadában is megfordult.

Mint festő először 1967-ben Svájcban, majd Kanadában mutatkozott be. Különleges technikával készített akvarelljeit amerikai barátai vibratív festészetnek nevezték el.

1974-ben Hajdúböszörményben megrendezték életmű kiállítását, így bemutatkozott mint feltaláló és mint művész is szülővárosában. A Hajdúsági Múzeum kiadásában megjelent A rászedett ember című kötete, amelyben versei mellett színes rajzait, valamint művészeti témájú tanulmányait is közzétették.

Magyarországon a 70. születésnapján fordult ismét személye felé a közfigyelem. A televízió portréfilmet készített róla, számos újságcikkben méltatták sikeres, bár küzdelmes életét. Festményeit sorozatos kiállításokon mutatták be a Velencei-tó környékén és a Dél-Alföld településein.

1979-ben a nemzetközi gyermekév alkalmából adta ki a Harc a barlangi medvével című gyermekkönyvét.

Sok terve maradt megvalósítatlan, amikor 1983. február 2-án meghalt. Kívánsága szerint szülővárosában, a Nyugati temetőben helyezték örök nyugalomra.

Azért választottuk Veress Ferencet iskolánk névadójának, mert tevékeny élete, akaratereje példa lehet tanulóink előtt.

Évente megrendezzük a Veress Ferenc Napokat, megismertetjük a mindenkori elsős tanulóinkkal munkásságát. Képeinek egy része ma iskolánk falát díszíti. Emléktárgyaiból, életének dokumentumaiból állandó kiállítást rendeztünk. Feldolgoztuk életét könyvben, filmen és CD-ROM-on. Emlékére pedagógusok és diákok számára díjat hoztunk létre. Gondozzuk sírját, ápoljuk emlékét. Így lehetséges, hogy teste ugyan a földé, de mégis él közöttünk.

Bagossi Gáborné

„Testem már föld alá került

mégsem vagyok sehol,

pedig biztos hogy létezem,

de - hol?”            

(Síron túl)